Az első lépés – coaching kóstoló

Kipróbáljam én ezt a coaching dolgot? Nekem való dolog ez? (Spoiler!! Igen.)

Szokások

Teljesen rendben van, ha ezek a kérdések felmerülnek benned. Igazából, ha nem merülnének fel, akkor el sem jutottál volna idáig az olvasásban.

Ugyanakkor persze tudom, hogy nem ilyen egyszerű. Az egész nevelési-oktatási rendszerünk, amiben felnövünk, elvárások és megfelelések rendszere. Legtöbben, kicsi gyerek korunktól fogva hozzá vagyunk szoktatva, hogy csak akkor vagyunk elég jók, ha tudjuk a leckét, értjük a feladatot, megoldjuk a problémát, elérjük a célt stb.

Régóta összenőtt a fejünkben, hogy ha valami nehéz nekem, akkor biztos rosszul csinálom, vagy nem eléggé. Mindenesetre, én vagyok a hibás, nem vagyok ok.

Nem nehéz elképzelni, hogy mindezt kitenni az asztalra – ráadásul egy idegennek – hát, nem könnyű helyzet.

 

Megoldások

Pedig valójában szó sincs arról, hogy te milyen vagy! Csak van egy helyzet, ami talán nehezebb, mint a többi. Miért kellene tudnod egyedül megoldani? Ki várja ezt tőled? Talán csak egy régi szokás, egy régi módszer, ami sokszor segített, de lehet, hogy most más kell.

A segítségkéréskor, legtöbbször van egy félelem bennünk. Tartunk a megítéléstől. Nem akarjuk, hogy mások (vagy a másik) azt gondolja rólunk, hogy nem vagyunk elég jók.

Szóval az egyik fontos lépcső, hogy szembenézzünk ezzel a dologgal, a fejünkben. „Lehet, hogy majd gondol rólam valamit, lehet, hogy …mindegy. Kicsit frusztrál igen, de nem tart vissza! Nézzük mi lesz!

 

Támogatás

Ha készen állsz elfogadni a támogatást, akkor hajrá! Ha még nem, az is teljesen rendben van. Én biztosan nem foglak megítélni, akármelyiket választod. Jól emlékszem a saját élményeimre ezzel kapcsolatban. A sürgetés, a mások elvárása biztos nem segít.

Köszönöm, hogy itt voltál, remélem még találkozunk!